Költői csoportosulások létezése és működése egy nemzet irodalmában annak eleven változatosságát, sokszínűségét mutatja. (Feltéve, hogy valóban irodalmi társulások, s nem puszta érdekszövetségek.) A magyar költészet fejlődésének utóbbi negyedszázadában a népi-paraszti gyökerű (bár aztán többfelé elágazó) „Hetek"-en és „Kilencek-en kívül nem alakultak ki újabb költőközösségek —legalábbis amelyeknek törekvései a többiekétől világosan megkülönböztethetők s ezáltal megnevezhetők lettek volna. Ilyen egyesülések kötetben való fellépésére a JAK-füzetsorozat megindításakor került sor, adódott lehetőség.
A Lélegzet és a Fölöspéldány költői társaságok után most az Üdvözlet csoport antológiája lát napvilágot. Szerzői: Csajka Gábor Cyprian, Csordás Gábor, Lezsák Sándor, Parti Nagy Lajos, Szervác József és Tóth Erzsébet;
Verseikre általában jellemző a történelmi-irodalmi hagyományhoz való kötődés, egyben a modern formákkal, képalkotással, stílussal történő eredeti és nagyvonalú kísérletezés. (Nem mesterségesen életben tartott „népiességről" van szó, ám — Tóth Erzsébet kifejezésével — még kevésbé valamiféle „mucsai avantgarde"-ról.) Közösségi felelősségérzetük, társadalmi-nemzeti elkötelezettségük szembetűnő, de nem mint vállalt (vagy éppen „musz") feladat, hanem mint a költői egyéniség spontán, belső lényegét kifejező megnyilatkozása.
|
