"Velma egyszer csak felriadt. Nincs mese, gondolta, ki kell rakni a szobából ezt a nyavalyás moszkitót. fogta a zseblámpáját, s várta, hogy a moszkitó ismét rákezdjen.
Fölhangzott a különös zümmögés, Velma azonnal zseblámpát gyújtott. Csönd...
Lekattintotta a zseblámpát, és a sötétben az ablakhoz lépdelt...
Az ablak nyitva volt. Velma anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, fölrántotta a sötétítő függönyt, zseblámpájával célba vette a gyanús árnyékot, és megnyomta a kapcsolót.
Élesfehér fénykéve hasított bele a holdvilág olvadt ezüstjébe. A nagy lencséjű lámpa erős fénycsóvája hajszállal a guggoló ember mellé világított. Velma ráirányította a nyalábot.
És akkor két kékes közepű, narancssárga villanás a sötétségből, két éles, száraz csattanás a holdfényes táj békéjében, és Velma feje fölött két revolvergolyó ütötte át az ablakot." |
