Rault eloltotta cigarillóját a hamutartóban. - Én az igazságot keresem,asszonyom. És az néha nagyon kényelmetlen. - Kinek kényelmetlen? Kitért a válaszadás elől,begombolta felöltőjét,felhúzta disznóbőr kesztyűjét.- Miért nem akar nekem segíteni?A nő szembefordult vele.Finom metszésű porcelánarca,az élénk színű turbán keretében,halványan emlékeztetett valami ázsiai istennőre. - Nincs hozzátennivalóm ahhoz,amit mondott.Azon kívül,hogy tévúton jár, felügyelő úr.Jefnek mindehhez semmi köze. Rault már a folyosón volt. Visszafordult,és metsző pillantást vetett rá. - Hát akkor kinek van?" .Egy homályos hátterű kettős gyilkosság nyomozása során erre a kérdésre, ahányan csak belekeverednek,más-más választ adnak.Van, aki nem tudja hogyan és miért történt a bűntény,de megelégszik bűnbakkal bűnös helyett, van,aki azt gondolja,tudja,mi történt, de saját érdekében elhallgatja,van, aki nem tudja,mi történt,mégis magára vállalja a tettet, van, aki mindent tud,de azt hiszi,hogy ezt rajta kívül más nem tudja.S a mindenható politika úgy keveri a kártyákat,hogy megkeserítse az igazság keresését. |