1958-ban jelent meg először Palotai Boris nagy port felkavaró, heves indulatokat kiváltó regénye, a Keserű mandula. Elsők között adott hírt szépirodalmunkban arról a hatalmas válságról, amelyen a személyi kultusz időszakában éppen a leghívebb, legrajongóbb kommunisták vergődtek át, arról az elviselhetetlen, évekig tartó bizonytalanságról, mely az áldozatok és családtagjaik sorsául jutott. Ítélet nélkül, a "miért nincs bűnöm, ha van" érzésével végigmenni a társadalmi számkivetettség lefelé vezető állomásain, a megkísértéseken, hogy megtagadja az eszmét, mely életét meghatározta és irányította addig - Jovics Zsuzsának, a Keserű mandula hősnőjének különösen nehéz, hiszen fiatal, szerelmes, tehetségére, lehetőségeinek távlataira éppen ráébredő asszony, s egyenes, nyílt, túlzásokra hajló természete nem könnyíti meg számára a bizonytalanság elviselését. Négy esztendő, ami alatt semmit sem tudhat: senki sem mondja ki nyíltan, hogy itt valami jóvátehetetlen, végzetes hibának kellett történnie, hogy Gyuri, a férje ártatlan./ a könyv első 8 oldala hiányzik/ |