Kötetünkben az 1986-ban elhunyt neves orosz író három kisregényét jelentetjük meg: a Kocká-t, amely abba a hatvanas évek derekán íródott önéletrajzi fogantatású, szabad asszociációs emlékezéssorozatba tartozik, amelyet a Kis vasajtó a falban, a Szentkút és a Gyógyír a feledésre fémjelez, Az alvó-t, amely - a fordítója szavaival élve - "a forradalmat követő egy-két év zavaros életű és perszer fejű odesszai ifjúságáról szól, tartózkodóbban, eltávolítóbban, szép részletekkel, de egy lépésről messzebbről, puhábban, elmosottabban, szenvtelenebbül, s mintha egy nagyobb lélegzetű mű része volna, és bárhol abbamaradhatna", valamint a szerző életében megjelent utolsó prózai művét, a Száraz morotvá-t, amely méltán viselhetné a "családregény - két hangra" alcímet. Két idős ember - két unokafivér - bandukol Odessza legpatinásabb útján, és közben beszélget, emlékezik... Szavaik nyomán kibontakozik előttünk a Szinajszkij-nemzetség története, amely valójában a Katajev-nemzetségé. |