A hajam barna,sima,a hátam közepéig ér, ha lebontom.A nemi szőrzetem sötétbarna,a combom hosszúkás, a vádlim formás,mi a francért legyek álszerény? Szép vagyok,talán kívánatos is., más kérdés,hogy magasról leszarom a férfiakat,meg mindent,ami a némineműséggel kapcsolatos.Ilyen lettem,na és.A pici babának nem kell a tej az én esetemben. Ezt a pici baba-szöveget attól a zongorisátától tanultam,még azon az estén:ha rabszolgaság,verekedés,háború... és hasonló szükségszerű és természetes disznóságok kerültek szóba,mindig így szólt,enyhe pesti vigyorral: - Hát igen,a pici babának tej kell.Nem mondom,hamar a tárgyra tért. (Péter, így hívták,mert bemutatkozott, udvariasan,lágyan megfogta az ujjaimat, felállt a fehér asztal mellett, meghajolt,mélyen a szemembe nézett és azt mondta,hogy valamilyen "Péter".) Merőben városi volt minden mozdulata. Az is,illetve azok is,ahogy gyors egymásutánban lehajtott két pohár bort, arca kipirult,szemében kanos dülledtség költözött,és már éreztem is,hogy a terítős lakodalmi asztal alatt a térdemre csúszik a keze,aztán fejlebb, egyre feljebb a combomon... Úgy emlékszem,nem mozdultam,se így,se úgy: se nem nyitottam szét a combomat,hogy zöld legyen az út a lényeg felé,se nem vágtam pofán ezt a kedves Pétert, minek a balhé,hadd izguljon |
