Nem hinném,hogy belefogtam volna akár egyetlen novellába is,ha az lett volna a szándékom,hogy realista prózát műveljek.Valóság?Például egy elhangzott mondat valóságtartalma.. Vagy a valóság,ami nem kevesebb,mint az anyagi,szellemi,történelmi,kozmikus mindenség..Vagy a mindennapi valóság, amit a bolti eladó,a besurranó tolvaj, a közgazdász,az orvos,a pedikűrös bizonyára jobban ismer nálam,kiadói lektornál.Bármelyik értelmét tekintem, a valósággal szemben mindig nyomorultul jelentéktelennek éreztem,amit tudhatok. Igen nagy tisztesség,hogy mégis realistaként jegyeztek be az irodalmi anyakönyvbe.Pedig csak bizonyos méretarányossághoz iparkodom tartani magamat.A közönséges emberi élet arányaihoz,amelyet velejéig átjár a kiszolgáltatottság,az eltömegesedés,az elmagányosodás,a társadalmi asgresszivitás,az osztályantagonizmus, a zsarnokságok és háborúk minden átka, csak,ahogy mondani szoktuk,"kicsiben", mintha mindennek lenne valami"nagy", az egyéni léten túli létezési formája is, s mintha az ember nem úgy élné meg ezeket, mint sorstragédiákat.Vagy azért minősül "kicsinek" a személyes sors, mert jobbára túléljük,amit elméletileg - valóban - nem lehetne vagy nem volna érdemes kibírni? E novelláskötet szereplői túlélik a lelkek fanatizálását,az értelem manipulálását, a méltatlan felőrlődést a megalázóan szűkös körülményekkel való harcban,a szerelmeik, emberi kötelmeik rombolódását,és még jó,ha nem elmérgezettségét.Részben biológiai tehetetlenségből élik túl.De némelyikük a kiszolgáltatottságtóleliszonyodva egy konok belső szabadságharc magányos bujdosójaként. |
