Az évszakok: tizennégy év egy ember életéből.A legszebb és legnehezebb évek, attól a pillanattól fogva,amikor kilép a kamaszkor ártatlan,játszi fényhomályából a felelősségteljes döntések, cselekedetek,állásfoglalások szigorú világába,addig a súlyos pillanatig,amikor számot kell vetnie eddigi életével,szembe kell néznie újra az eszmével,amelyre életét föltette, és újra,életre szólóan igent vagy nemet kell mondania rá. A regény hőse 1943-ban, húszévesen, egy Don-menti tábori kórház ágyán, a halálveszedelemben sejti meg először, hogy az embernek utolsó leheletéig ragaszkodnia kell méltó elhatározásához,embersége zálogához. Máté nem felejti el többé ezt a pillanatot. És soha nem felejti a leckét: tarts ki és tedd, amit tenned adatott. Ami a kezdet kezdetén csak sejtés volt, később egyre világosabb felismeréssé nő benne:csak így lehet, így szabad élni.Így nő fel ő maga is. Így lesz kommunista.És így dolgozik mindig, mindenütt, ahová a sorsa, tehetsége állítja, vagy ahová a vak véletlen veti: bányában, vezetőként vagy az internáló táborban.Az ember válhat olykor külső körülményei foglyává,de gondolataiért, érzéseiért ilyenkor is maga felel:a kezét megköthetik,a lelkiismeretét nem - ezt vallja Máté. |
