Elfriede Brüning regényének - melyet ő "se nem egészen regények,se nem dokumentumnak" nevez - eredeti kiadását Hans Coppinak ajánlotta.Hans Coppinak, a németországi antifasiszta ellenállás mártírjának,akit 1942 végén végeztetett ki a Gestapo hazaárulás vádjával,egy ellenálló csoport tagjaként. Hans Coppi mellett a vesztőhelyen ott álltak társai - csak egyvalaki hiányzott mellőle,aki jóban-rosszban leghűbb társa volt s az illegális munkában is legfőbb segítője. Hilde Coppinak - miután a "Führer" őrá és a másik női vádlottra is halálbüntetést követelt - engedélyezték az életet addig,amíg táplálni tudja a börtönben megszült kisfiát,a kicsi Hansot.Hilde nyolc hónapig szoptatta gyermekét.1943 augusztusában ő is elindult,immár egyedül,a vesztőhelyre vezető úton,amelyen férje már 1942 karácsonyán végigment.Az írónő Hans Coppi édesanyjától megkapta azokat a leveleket,amelyeket Hilde és Hans egymásnak írt a börtönben, majd Hilde őhozzá az anyósához,akinek majd pótolnia kell kisfiuk számára az édesanyát s -apát.Ezekből a levelekből két kristálytiszta jellem,két csodálatosan szép és bátor ember képe tárul fel,akik egymásnak termettek szinte,akik boldogok voltak egymással - és mégis kockára tették boldogságukat,életüket, mert az őket körülvevő világ abszurditása és a lelkiismeretük ezt követelte.Harcukat saját gyermekükért és a többi,már megszületett és születendő német fiatalért vívták,hogy ők majd egy más Németországban élhessenek. |
