A labdarúgás híveinek,ha szép emlékeket keresnek,nem kell a messzi múltba menniük.Elég,ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé.Azokat az éveket,amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának,amikor megnyerték az Európa Kupát,legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült.Sebes Gusztáv,és ez ma már sporttörténeti tény,volt e sikerek legfőbb kovácsa.Ha csak erről az időszakról írna,már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését,de írása ennél sokkal többet nyújt.Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel,aki dédelgetett nagy szerelmével,a labdarúgással a szívében,nyitott szemmel járja útját,vállalva a harcot osztályáért,nemzetéért,ott igyekszik használni,ahol a legtöbbet tudja nyújtani.A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében:"Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt,mit tettem és mit kellett volna tennem,vagy éppen mit tehettem,azt igyekszem őszintén megírni.A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik,mint én." |