1945 februárjában, háborús sebesülésből épülve, Andrej Guszkov harmincéves szibériai parasztember, négyesztendei frontszolgálat után, a kórházparancsnokság döntése ellenére nem a frontra, hanem laza indul. De mire hazaér, megérti, hogy az emberek színe elé többé nem kerülhet, s a tajgában, egy elhagyott vadászházban húzza meg magát. Csak a felesége tud róla. Találkozásuk váratlan fordulatot hoz: az addig meddőnek hitt asszony teherbe esik. De mivel titkolózni kénytelenek, ez az esemény, amely a boldogság forrása lehetne, tragédiát idéz elő.
Valentyin Raszputyin nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Néhány novellája s Végnapok című kisregénye már megjelent magyarul.
Művének különös értéke, hogy miközben egy számunkra sok tekintetben új világot, a tősgyökeres szibériaiak világát mutatja be, olyan emberi tanulságokkal s annyi művészi szépséggel szolgál, hogy könyve - mint az igazán nagy művek mindig - egyszerre aktuális és időtlen. |
