Balassi Bálint a hőse ennek a regénynek.
Ez a közlés akkor sem leleplezés, ha a szerző néven - a történelmi nevén - egyszer sem nevezi művének fő alakját, ennek a reneszánsz szoborfigurának a talapzatát üresen hagyja, nem vési rá az ábrázolt ember anyakönyvi adatait. De mégis - s éppen itt érvényesül Dienes sajátos stílusművészete - évszámok, biográfia, archaizálás és verejtékes korfestő-munka nélkül, csupán tájjal, levegővel, hatalmas pátosszal, dialógusokkal, a hegyek mögül érkező távoli villámfénnyel, szóval azzal a valamivel, ami megmagyarázhatatlan, már az első oldalakon kétségtelenné teszi az olvasó előtt, hogy a nem is a hazai földeken, hanem a hideg tenger partján lovagló csuklyásköpenyes zarándok, Bogáncs hadnagy, csak a véres magyar cinquecento költője lehet: Balassi. A XVI. század oltárplasztikájára emlékeztető, korhű és mégis modern regény az ő életét kíséri a lengyelországi kalandozásoktól haláláig. |
