A Magyar és a Barta család valamikor igen jó barátságban élt egymással. Magyar bácsi kis menyemnek szólította Barta Marit, Barta bácsi kis vömnek Magyar Im-rust És a gyerekek hűségesek is maradtak egymáshoz: azt tervezgetik, hogy férj-feleség lesznek. A szülők barátsága azonban csorbát szenvedett: Magyar András az első tsz-szervezés idején nem volt hajlandó belépni a szövetkezetbe, amelynek a barátja, Barta Sándor volt az elnöke. És Barta — szinte dacból — hagyta, hogy Magyar Andrást, volt katonacimboráját kuláklistára tegyék, pedig neki sem volt több földje, mint a többi parasztnak.
Azóta sok év telt el, és most a gyerekek látják kárát a két régi jó barát haragjának, Magyar András konokságának, Barta Sándor vétkének, hogy hiúságból cserbenhagyta, elárulta a barátját ...
Üt nem vezet ki a világból, az embernek szembe kell néznie a világgal, amelyben él, szembe kell néznie önmagával, és itt kell gyógyulást keresnie a maga és a más bajára — ez a tanulsága Dékány Kálmán rendkívül izgalmas, ízig-vérig mai kisregényének.
|
