„Hat kisregényemet válogattam ebbe a kötetembe — írja legújabb könyvéről az író —, olyan írásaimat, melyeknek — megítélésem szerint — közös a vezérgondolatuk: ez a vezérgondolat más-más alakban jelenik meg kisregényeimben, de alakváltozataikban is jól kitapintható közös voltuk. Hőseim konokul faggatják sorsukat, környező világukat, s igazuk tudatában, legalábbis megsejtésében, lankadatlanul küzdenek önmaguk elfogadtatásáért, mert úgy érzik: tetteik és érzelmeik a közösség javát szolgálják. Minden regényhősömben él ez a közösségi tudat, s e magasabb rendű erkölcsi tartás jegyében jutnak révbe, vagy buknak el — ki-ki természete, jelleme vagy éppen kikerülhetetlen sorsa szerint. Hőseim rendre megméretnek: számvetésre, próbatételre kényszerülnek, ahogyan számvetésre, próbatételre kényszerítette a történelem az én nemzedékemet is; néhány hősöm sorsát személyes tapasztalataimmal fölvértezve igyekszem megmutatni, de más hőseim életútjából is kiolvashatók azok a tanulságok, melyeket nemzedékemnek minden tagja levonhatott magának: bizonyára nem kevesen vannak, akik ezt meg is tették. Nekik megkülönböztetett rokonérzéssel nyújtom át ezt a könyvemet."
|