"Nagyon sok nő beöltözik a szeretkezéshez, kikalkulálják a hatásokat. Szexis pongyolában teszi magát, csipkés francokat villogtat, harisnyatartós kurvaanyjában meztelenkedik, ezzel izgatja a férfit. Én már úgy érek föl a lakásba, hogy a férfinak áll a fasza, mint a cövek, én izzadok, reszketek. Mit mutogassak magamon? Majd az ágyban! Vagy az előszobafogas alatt, vagy a hűtőszekrény tetején, tök mindegy! Szerintem a férfiak jobban ragaszkodnak az ágyhoz, mint a nők. Lefeküdni valakivel. Lehet, hogy ez a lefekvés guggolás, térdeplés, állva baszás, féllábon kúrás, mit számít az ágy, ha nincs kedvem odáig elmenni! Az előre megfontoltság engem bénítana. Fogalmam sincs hogy lehet felkészülni a dugásra. Majd így nyúlok a férfihez, úgy pislogok a faszára! Így fordulok, így hajolok, ekkor sikkantok! Talán jó, mert jól csinálják, de nekem nem jó. Nem hozza ki belőlem azt az érzést, ami a legfontosabb. Nem az élvezés a fontos, hanem az az érzés, ami túl van az élvezésen, aminek az élvezés csak előfeltétele. És ennek az érzésnek el kell indulnia bennem már a dugás előtt. Már az utcán. Már amikor először érint. Mikor rám néz. És nem szabad semminek elrontania. Ha az ágyig való elbokázás egy pillanatra is kiszámítottá, eltervezetté teszi, nem kell elmenni az ágyig se. Ha egy szemvillanásra is kiszállok, vagyis az elvarázsoltságból visszajövök, és tudom, mi következik a férfinál vagy akár nálam, nem lehet a férfi elég jó ahhoz, hogy nekem jó legyen." |
