„Lydia tómát változtatott.
- Cale, amikor felhívott, azt mondta, hogy beszélni akarsz velem. Örülök, hogy érzed, hozzám mindig bizalommal fordulhatsz. Csak azt akarom mondani, hogy mindig is szerettelek téged és Cale-t. Mindenben segítek, amiben tudok.
Csak szólnod kell. Veronica mélyet sóhajtott
- Akkor vállald el a vizsgálóbíró tisztét a gyilkosság kivizsgálására alakuló szenátusi bizottságban ... Meggyőződésem, hogy az amerikai nép semmit sem kíván jobban, mint a tények nyílt kivizsgálását. Ismered a rendőrséget, Lydia, ők csak összevissza ügyetlenkednek, családi ügyekben vájkálnak, de soha nem hatolnak a dolgok gyökeréig ... A szenátus bárminek a kivizsgálására felállíthat bizottságot. Te is tudod, hogy egy ilyen bizottságban elsősorban a vizsgálóbíró munkájától függ a siker. Nekem olyan emberre van szükségem, aki nemcsak az igazságszolgáltatással, hanem az emberi érzésekkel is törődik... És erre a feladatra én téged
tartalak a legalkalmasabbnak, Lydia."
Így kerül Lydia James ügyvédnő egy olyan gyilkossági ügy kivizsgálásának kellős közepébe, melynek szövevényes szálai az amerikai politika legfelső köreitől, az Egyesült Államok szenátusának épületéből - melyet maga az írónő is nyilván jól ismer, hiszen e fordulatos krimi szerzője nem más, mint Truman volt amerikai elnök lánya - egy fanatikus vallási szekta kommunájába és a tévéstúdiók félhomályos világába vezetnek, ahol végül egy fontos szerepet játszó videofelvétel nyújt segítséget a kettős gyilkosság leleplezéséhez.
|
