„Picassóról mesélik, lakásai tele voltak mindenféle holmival, nemcsak szép formájú gyökerekkel vagy kövekkel, amilyeneket sokan gyűjtünk, hanem használaton kívüli vagy talált tárgyakkal. Nem volt szíve semmit se eldobni, és a tárgyak egy része később aztán be is épült valamelyik műbe. Ismert módszere ez a huszadik század művészetének, objet trouvénak nevezik. Ez járt az eszemben, amikor Nádor István Megy-e a megye? című könyvét olvastam. Némely mozzanatát, bármennyire abszurd, riportként fogadtam, hiszen új filmem készítése során magam is találkoztam hasonló epizódokkal.. .
Mennyi ilyen hihetetlen történet vesz körül bennünket, és nemcsak »a megyében«, és milyen kár, hogy kevés a felfedező szem! Az már írói alkat kérdése, hogy a »talált történeted tragédiát inspirálnak-e vagy komédiát. Szerzőnknek a keserű humorhoz van leginkább érzéke, tehát szatírát írt. Megértem. Nehéz nem szatírát írni."
Kovács András |
