Ezzel a művel olyan lengyel írót mutatunk be, akit igen erős kötelékek fűztek Magyarországhoz.
Az 1848. évi magyar szabadságharc kitörésének hírére az akkor 24 éves Jez otthagyta az egyetemet, és Magyarországra sietett, hogy a lengyel légió tagjaként részt vegyen a szabadságharcban. A harcokban tanúsított bátorságáért tiszti rangot kapott. A szabadságharc bukása után a lengyel légió maradékaival Törökországba ment...
Ez a néhány életrajzi adat joggal kelti fel érdeklődésünket az író személye, de még inkább e műve iránt, melyben éppen magyarországi emlékeit dolgozza fel. Az a szinte „vérségi" kötelék, mely Magyarországhoz és annak nagy ügyéhez fűzte, Andrzej alakjában ölt testet. Andrzej sorsát és szerelmét kísérjük nyomon e regényben, melynek lapjaiból hős csaták emléke és Petőfi szelleme árad felénk.
A szerző éles fényben mutatja meg a paloták urait és a kunyhók népét. Megbélyegzi az arisztokráciát élősdi voltáért és a hazafiság hiányáért, és szívvel-lélekkel a nép mellé áll, mely életét is feláldozza hazájáért és szabadságáért.
Am a regényt nemcsak ez a lelkes demokratizmus jellemzi - ügyes meseszövés, erős humorérzék, és egy csaknem tragikus szerelem teszi élvezetes, izgalmas olvasmánnyá. |
