Akkor túl járok már a fordulón, és látom a cellát.. És a cellában van valami - elsőre nem is bírom kivenni mi - nézem csak erősen - mi az.
Egyszerre világosan látom. Előrejön a rács mögött, és látom. Ez egy nő! De nem igazából. Torkom száraz, szeretném beletömni öklömet mert hallom már, hogy én is motyorgok-bugyorgok, akár ő, ha szám be nem tömöm rögtön.
Ez a nő halott
Halott igen. Tagjai elszenesedtek, mint egy fa holt ágai. De azért mozognak. A nő mozog. Ez itt - mozog.
A nő most a rács felé közelít Lassan, csoszogva. S hull közben darabokra, mint a pernyévé vált papír, még most is, ahogy jönne felém. A szemem guvad, mintha ki akarna bukni a koponyámból, annyira nézem ezt hátrálnék is, de odagyökerezett most meg a lábam, állok a kosárral.
|
