Tízéves voltam, amikor kitört az első világháború, s elsüllyedt gyermekkorom Édenkertje. Ifjúságom, eszmélésem az összeomlás, a világ- s a magyar válságok katasztrófa-korában folyt le. Ezért nem hagy eszmélésem kezdete óta érintetlenül az e könyv címében jelzett kérdés. Passzív és aktív résztvevőként, eltávolodva a hazai mindennapoktól és felelős vezetőként részt vállalva azok alakításában: minden porcikámmal végigéltem, éreztem és gondolkodtam azt az iszonyatos megrázkódtatások közben végbement átalakulást, amelynek folyamán más haza állt az egykori helyére. Megfigyelőként, kutatóként, állampolgárként és bujdosóként szembe kellett néznem e kérdésekkel, közíróként tájékoztatnom kellett róluk az érdeklődőket, íróként, emberként állást kellett bennük foglalnom. Sokszor, igen különféle helyeken, helyzetekben, örvénylésben és szélárnyékban, reménnyel és szorongással teli időkben kellett foglalkoznom egyes részletekkel s az egész körvonalaival. Mindig igyekeztem a valóságról szólni, s felelősséggel az elvek és igazság iránt. Természetes, hogy mondanivalóm árnyalatait színezte, a lényeget azonban nem befolyásolta a hely, az alkalom, a lehetőség. Az alapkérdések a gyökeres változások idején is nagyrészt azonosak maradtak: a velük kapcsolatban létrejött, vagy egyenesen róluk szóló írásoknak van tehát - azon túl, hogy nemegyszer dokumentumok - bizonyos aktualitásuk. Ezért is gondoltunk közrebocsátásukra, de ezért is található ott mindegyik végén keletkezésének dátuma. A magyar világ két tragikus összeomlását éltem át; azt is, ami előttük, közöttük és utánuk történt. Eközben egyre határozottabbá vált meggyőződésem, hogy igaza van Kemény Zsigmondnak s nem egy, az ő nyomába lépő történetbölcselőnknek: a végzet illúzióik csalétkével fogja meg s dönti romlásba a vigyázatlan népeket - tehát a magyart is. Amikor a második világháború után - amelyben végleg nem volt semmi értelmes keresnivalónk - a rommezőkön megint hozzáfogtunk az újjáépítéshez, a kérdés, hogy hol van vagy lesz helyünk a világban, újra égetően fontos lett. A helyzet egészének elemzésére nálam hivatot-tabbak vállalkoztak - főként Szekfű Gyula. Egy kiadónk kérésére azonban én is összegyűjtöttem egy kötetre valót idevágó írásaimból: így jelent meg 1946-ban Káldornál a Helyünk a világban című kötet. Kevés példánya hamarosan elporladt az akkori nagy hullámverésben. Ezért, de azéit is, mert ma is időszerűnek látszanak, annak a gyűjteménynek néhány darabját is fölvettem ennek a könyvnek fejezetei közé. Egyébként csak a cím azonos : a tárgy semmit sem vesztett fontosságából. Az új kötetet azóta létrejött írásaim idevágó fontosabb szemelvényeiből válogattam össze.
|
