Az írónő előző regénye (Amiért élünk) főszereplőjének, a meddőségre ítélt, férjétől elvált Máriának sorsát álmodta tovább új regényében. Volt férje, aki Pestre költözött, rendelkezésére bocsátja szép, hegyi szőlőskerttől övezett házát. Ebben a környezetben Márta megvalósíthatja régtől melengetett tervét: szüleiktől elhagyott, állami gondozott gyerekeket vesz magához, hogy megadja nekik az anyai szeretet melegét, gyengédségét, s hogy ő maga is megélhesse az anyaság örömeit és gondjait. Egyre inkább ez az önként vállalt fáradozás ad értelmet életének. A hatévesen meghalt első nevelt lánya után most már négy gondozottja van Mártának - ezzel indul az új regény, amely a fiatalkori barátnőnek, Vilmának szóló vallomásokból, levelekből alakul ki. E levelekben, töprengésekben tisztázza Márta önmaga számára az asszonyélet célját, értelmét. Az írónő az ő szép élettervét, családteremtő erkölcsét mutatja föl, hogy ismerős és ismeretlen asszonytársait meggyőzze a többgyermekes család boldogító, kiteljesítő erejéről, rendeltetéséről. Nevelt gyermekei között állandó foglalatossággal telnek Márta napjai. Az egészség, okos asszony felkelti a férfiak érdeklődését is, de ő sem tagadja, hogy hatással van rá egy-egy különös életű, vonzó férfi közeledése, állhatatos vagy mohó udvarlása. Az olvasó láthatja a bontakozó értelmű gyerekek sorsának alakulását, s velük párhuzamosan Márta életének bonyodalmait, reményeit - és mindez mind a gyerekek, mind a felnőttek nevelődése szempontjából értékes felismeréseket, teremtő, szép álmokat sugalmaz. |
