Széchenyi Zsigmond a járással együtt tanulta meg a vad becserkészésének örömét, az erdő, mező, hegy és sivatag, hajnal és napszállta, virág és madár szeretetét. A magányt és a kötetlen szabadságot. A szorongató vadlesések izgalmát s az embert próbáló veszélyes helyzetek élvezetét.
Szenvedélyes vadász. A fél világot bejárta. Újabb és újabb tájakat fedezett fel, más és más vadakat lesett meg és ejtett el. Kelet-Afrika - ahová többször is visszatért, s Kenyát, Tanganyikát, Ugandát csaknem úgy ismerte, mint hazáját -, a Líbiai-sivatag, Alaszka tájai, vadjai, szokásai, élete egyaránt kitárult előtte.
1930-ban eljutott Indiába is. Maharadzsákkal vadászott együtt, akiknek parádés, izgalommentes vadejtéseiről sokat hallott. Ellenőrzi a szóbeszédet, s ez részben igaz. De az igazi vadász mindenütt megtalálja a kockázatos, forró helyzeteket. Széchenyi Zsigmondnak is sikerült. A mérkőzés, a fojtogatóan nagyszerű küzdelem jutalma valóban fenséges: egy királytigris.
Erről ír legnépszerűbb művében,a Náharban.
|
