„Egy szerelem kedvéért sohasem szabad felhagyni olyasmivel, amit igazán szeretsz. Egész életedben sajnálni fogod."
„Mindenkinek a saját útját kell járnia. Nem szabad kötelességtudattól vezérelve szétrombolni az álmaidat. Ne okozz csalódást anyádnak! Valósítsd meg azt, ami neki talán a legjobban hiányzott! indulj el a világba, mert a te utad arra vezet!" „Utazó akarok lenni: cigányvérű, nomádszívű. Nézni akarom az idegen föld fölött felkelő napot."
„A világ útjai mindenki előtt nyitva állnak..."
A Tiberghien név Franciaországban jól ismert. Hallatán mindenki tudja, hogy a lille-i gyárosdinasztiáról van szó, melynek egyik tagja Anne-Sophie, az örökösnő, milliók várományosa. Am Anne-Sophie Tiberghien furcsa lány. Fékezhetetlen vadóc, fütyül a gazdagságra, s húszéves korában, újszülött kislányával, szinte egy fillér nélkül nekiindul a világnak.
Költői önvallomásában eddigi életére felnőtt fejjel visszatekintve próbálja megkeresni az okokat, szavakba önteni gondolatait, érzéseit apjával, a családi hagyományokkal, vágyaival és a való világgal kapcsolatban. +
„Ez a könyv valami egészen más!" |
