Fiatal író alig kapott szebb,keményebb tanácsokat,mint Maupassant a Bovaryné írójától,öreg mesterétől, Flaubert-től: Óvakodjék a szomorúságtól,mert a szomorúság bűn.Különleges gyönyörűségekkel kábít,s könnyen megkívánjuk;de ez a fájdalom drága erőket pusztít el. Ezt a pusztító, lelket roncsoló életformát írta meg Maupassant első regényében,az Egy asszony életé-ben.A test gyengeségét, egy lélek elvetélését. Hogyan lobog, reménykedik, nyugtalankodik,bízik és lángol már az első fejezetben Jeanne, az Egy asszony életé-nek hősnője.Nincs benne semmi titokzatosság,amint az írója sem rejteget semmilyen meglepő fogást.Milyen szépen fut neki az életnek Jeanne - csupa könnyedség, remegés,egészség,érzékiség és borzongás.De éppen csak megjelenik előttünk, s máris tudjuk:ő az,akit mindenéből ki fognak fosztani.Milyen biztos emberábrázolás:elénk varázsolni egy lányt,akinek semmije sincs holdsugárból szőve - és csodálatos szépsége,egészsége mégis olyan szakadékony,oly gyorsan múló,mint a rózsaszínben virágzó,fiatal almafák. |