Fiatal újságíró voltam,egy esztendje dolgoztam a Népszabadságnál,amikor a SZER a vádlottak padjára ültetett. Akkor ugyanis még működött az ellenforradalom előtti hírhedt Fekete Hang,csak a címét változtatták meg,így lett belőle "A vádlottak padján".Nos, én is odakerültem.De nem mint újságíró, hanem mint államvédelmi ezredes. Töredelmesen be kell vallanom:noha katonaidőmet letöltöttem,a tartalékos honvéd rendfokozatnál magasabra nem jutottam.Hogyan lettem mégis ezredes? Hát úgy,hogy a SZER-ék nem tudtak rólam semmi "rosszat".Mármint semmi olyasmit, ami az ő szemükben annak számít,s amivel hallgatóik előtt - ügyes fogalmazással - leleplezhetnek.Erre a hazugságra építve már remekül fel tudták használni archívumuk anyagát. Akkor,több mint tíz esztendővel ezelőtt kezdtem foglalkozni a Szabad Európa Rádióval.Kétszer személyesen is felkerestem őket,székhelyükön, Münchenben,ahol egy eredetileg ideiglenesen működik ez az adó.Hogy akkoriban meg is írtam,kidobtak a Szabad Európa Rádiótól.Mégis úgy éreztem,hogy sikerrel jártam.Mindent megtudtam már,amit erről a társaságról, és a többi,amerikai koszton élő magyar hazaárulóról megtudni érdemes.Jártam bírósági tárgyalótermekben,börtönök beszélőszobájában faggattam a rajtavesztett ügynököket,és tanulmányoztam a történészek munkáját. Mindezt természetesen újságírószemmel. A szerző ugyanis nem hírszerző és nem történész,hanem újságíró.Feladata,hogy szenzációt szállítson az olvasónak,de csak az igazat írja.Úgy érzem,amit ma már az amerikai koszton élő magyarokról elmondhatunk,az nemcsak igaz,de nagyon izgalmas is. Kitalálni sem kellett hozzá semmit. Ráadásul egy tartalékos honvéd is megírhatja. |
